Érdekességek

Hibajavítási alapfogások

Forrás: hklszaklap.hu - lapszám: 2009/március

A következő néhány sorban leginkább klimatechnikáról esik majd szó, életszagú praktikákkal és „kézzelfogható” tanácsokkal.

A megfelelő csövezés, rögzítés és szigeteléstechnika alkalmazása alapvető.

A tapasztalatok azt mutatják, több probléma a rendszerben lévő hűtőközeg mennyiségének megállapításánál jelentkezik, például „fagy” valamely része a rendszernek, és nem kellő körültekintés esetén könnyen jutunk arra a boldog elhatáőrozásra, hogy kerüljön elő a hűtőközeg, és már töltődik is a rendszer, sok esetben túl… Persze jobb ki sem térni arra, mennyi pluszmunkát okoz ez, pláne mi történik majd a feleslegessé vált hűtőközeggel... Tehát adott esetben először meg kell bizonyosodnunk arról, valóban alultöltöttségről van-e szó? A diagnosztizálási lépések nagyban függenek a jelentkező tünetektől, tehát ezeken keresztül érdemes megközelíteni a problémát.

Az alacsony nyomású oldal fagy
Az egyik legáltalánosabb tünet: a készülék nem hűt kielégítően, az alacsony nyomású oldal („szívóoldal”) fagy. Legelőször is ellenőrizzük az (oldalfali, légcsatornázott) készülékeknél a légszűrő, elpárologtató felület állapotát, meggyőződve arról, hogy van megfelelő légáramlás. Porral eltömődött szűrő esetén könnyen találkozhatunk alacsony nyomású oldali fagyással. Minthogy a lecsökkent légáram következtében kisebb az elvont hő, csökken az elpárolgási hőmérséklet is. Így 0 C alá eshet az elpárologtatót elhagyó közeg, ebben az esetben a levegő hőmérséklete, és kezdetben csak deresedik az elpárologtató (közben ettől is még inkább lecsökken a légáram), majd esetlegesen teljesen le is fagy. Ráadásul a dér/jég lecsökkenti a fém-levegő hőátadás hatásfokát is, ezáltal a hűtőközeg teljesen nem tud elpárologni, így az elpárolgás tovább folytatódik az elpárologtatón túl is, az onnan kilépő csővezetékben. Rossz esetben egészen a kompresszorba juthat a folyadékállapotú hűtőközeg, ott esetleges folyadékütést, komoly károkat okozva.

Légcsatornázott készülékek esetében szintén ellenőrizzük, hogy a visszaszívott/frisslevegő-rácsok eltömődés-mentesek-e (például az utcafronti beszívórács)? Szintén fontos az ékszíjak állapota, feszessége is. Szakadt, laza, csúszó ékszíj is a föntiekhez hasonló tünetet okozhat! Következő lépésben arról érdemes megbizonyosodnunk, hogy az alkalmazott adagolószerv (kapilláriscső, termosztatikus expanziós szelep (adagoló)) megfelelően működik-e? Eldugult kapilláriscső, leragadt-felakadt adagoló szintén hasonló tüneteket produkálhat. A dugulás helyét legkönnyebben úgy találhatjuk meg, hogy nyomásméréseket végzünk a gyanított helyek előtt és után, ekkor a nagymértékű nyomásesés egyértelműen mutatja a dugulás helyét. Sok esetben azonban nincs elég mérőpont, ekkor, de minden más esetben is nagyon hasznos figyelni az alkatrészek hőmérsékletét. Például szárítószűrő stb. dugulásánál jelentős hőmérsékletkülönbség figyelhető meg az alkatrész két oldala között. Ez nem feltétlenül szemmel észrevehető jelenség, mint például a jegesedés vagy fagyás, viszont az alkatrész ki- és belépő oldalának megtapogatásakor egyértelműen érezhető hőmérsékletkülönbség.

Szintén vessünk pillantást a vezérlőegységre, hogy a beállított hőmérséklet elérésekor a ventilátorral együtt kikapcsol-e a kompresszor is; összeragadt relé, mágneskapcsoló-érintkezők esetén szintén hasonló tünetek jelentkeznek.

Túltöltött rendszerek
Sok esetben előfordul, főleg átmeneti, téli időszakban, hogy megfelelő körültekintés hiányában túltöltődik a rendszer. Ez általában akkor következik be, ha például öregebb rendszereken nincs fölszerelve valamilyen jellegű kondenzátorhőmérséklet-szabályozó eszköz, és ezáltal a kondenzátor „túlhűtődik”. Ez a méretezettnél jóval kisebb kondenzátornyomás szintén nyomásesést okoz az alacsony nyomású oldalon is, töltethiányos tüneteket okozva. Ezért érdemes például szerverszobák esetén már telepítéskor beépíteni a téliesítő szettet, az olajkarter-fűtést is beleértve. Túltöltött rendszereknél (és azokban az esetekben, amikor nem kielégítő az elpárolgás) még jellemző, hogy a szívóoldali csövezetéken lévő fagyás szerkezete kemény, jeges jellegű, míg alultöltött rendszereknél inkább puhább, deres szerkezetű fagyás észlelhető. Érdemes tehát először figyelmesen körülnézni, és csak akkor elkezdeni a rendszer utántöltését, ha a föntebb említett eshetőségek mind kizárhatók.

A nyomóoldal fagy
Amennyiben ez a tünet jelentkezik, nagy valószínűséggel elvesztettük a töltet döntő hányadát, ekkor a folyadék az elpárologtató helyett már előtte, a csőben elpárolog, annak külső falán fagyást mutatva. A lecsökkent hűtőközeg-tömegáram miatt nagyon alacsony szívóoldali nyomás mérhető. Ha van lehetőség rá, visszaigazolás végett mérjünk magasnyomást is, itt az elvártnál jóval alacsonyabb értékeket kapunk.

Magasnyomásra áll
Az esetek döntő többségében a kondenzátorfelület eltömődöttsége vagy más ok miatt nem kielégítő (lég)áramlás okozza. Jó esetben a magasnyomású oldalon elhelyezett, manuálisan vagy automatikusan resetelhető presszosztát letiltja a készüléket, rosszabb esetben a kompresszor tönkremenetele a következménye. Mindig bizonyosodjunk meg róla, hogy például légkondenzátor esetén a lamellákon, illetve azok között nincs felrakódott szennyeződés. Sok esetben a napfény, lámpafény átszűrődésének mértéke jó támpontot adhat. Adódhat kondenzátorventilátor-hibából is, ekkor az alkalmazott ventilátortípustól függően kell keresni az okot. Lehet laza, akár elszakadt ékszíj, vagy a ventilátormotor belső hővédelme, külső túláramvédeleme, mágneskapcsoló-hiba stb. az ok. Különösen ablakklímák esetében könnyen megtéveszthető lehet a ránézésre tiszta kondenzátorfelület, miután ezeknél a készülékeknél fordított légáram van. A ventilátor ebben az esetben fújja a kondenzátort, azaz a készülék belsejéből kifelé halad a légáram. Ezáltal a felület belülről tömődik el, gyakran áthatolhatatlan, szőnyegszerű vastagságban, ami a burkolat eltávolítása nélkül nem látható. Folyadékhűtő készülékek esetében nem feltétlenül kell magában a hűtőrendszerben hibának lennie, extrém esetekben, például kánikulában, még az elpárologtató-oldali folyadék (víz, glikol stb.) hőmérsékletének túlzott megemelkedése is okozhatja. Ebben az esetben, ha minden más hiba kizárható, és az összes biztonsági retesz él (magasnyomású presszosztát, áramláskapcsoló, hőkioldó stb.) fokozott felügyelet mellett és a terhelés csökkentésével (például folyadék-tömegáram csökkentése) üzemeltethető a készülék a normális értékek beállásáig. Ezalatt kevés számú újraindítás szükséges lehet. Sorozatos hiba esetén a probléma forrása máshol keresendő!

Szivárgáskeresés
Amennyiben teljesen bizonyosak vagyunk a rendszer alultöltöttségében, mindenekelőtt próbáljuk megkeresni a szivárgás okát. Szánjunk rá fáradtságot, egyrészt a megrendelő is elégedettebb lesz, másrészt környezetvédelmi szempontból is kiemelt érdekünk a szivárgás megszüntetése. Leggyakrabban a telepítés során készített peremes kötéseknél jelentkezik a szivárgás, illetve a rezonáló, egymást érintő, valamint húzott T és egyéb vékonyított falú alkatrészeknél. A keresésnél minden esetben nagy segítséget jelenthetnek vizuális nyomok, de főleg a magasnyomású oldalon nagy valószínűséggel jelentkező olaj a szivárgás környékén. Szívóoldali szivárgás esetén, amennyiben az összes töltet elszökött, nézzük meg, van-e beépítve alacsony nyomást figyelő presszosztát, ami ekkor letiltja a kompresszor működését. Amennyiben nincs, és az összes töltet elszökött, az üzemi alacsony nyomás értéke 0 bar alá (vákuum) eshetett, lehetővé téve, hogy környezeti levegő kerüljön a rendszerbe. Ekkor nem alkalmazható rátöltés, mindenképp vakuumolás szükséges a töltés előtt, ugyanis az esetlegesen beszívott környezeti levegő nem kondenzálódó részt, azaz haszontalan túlnyomást, hatásfokesést, túlmelegedést okoz. Emellett még nagyobb probléma, hogy ekkor a környezeti levegő által nedvesség kerül a rendszerbe, ami ott megfagyva nemcsak hogy dugulást eredményezhet, de azon túl korróziót, és az olaj savasodását okozza. Ez hosszú távon a kompresszor tönkremeneteléhez, a betétmotor tekercselésének leégéséhez vezet.

Ha nem találjuk a szivárgás okát, érdemes megvizsgálni a beltéri egység csepptálcáját, olajos lerakódást keresve. Ha ott olajosodást fedezünk föl, nagy valószínűséggel az elpárologtatón például hajszálrepedés található, ami csak nagy nyomáson, a fordított/hőszivattyús, azaz téli/fűtő üzemben okoz szivárgást, olajat is kihordva. (Ekkor értelemszerűen a beltéri egység a kondenzátor, ahol is a méretbeli különbségekből kifolyólag sokkal nagyobb magasnyomás-értékek jelentkeznek, mint amikor a kültéri egység a kondenzátor.) További tanácstalanság esetén célszerű kettéválasztani a rendszert beltéri és kültéri egységre. Split-klíma készülékek esetén ennek legegyszerűbb módja a sarokszelepek (félhermetikus kompresszoroknál a sarokszelepek nyitása-zárása előtt mindig lazítsuk föl a tengely tövén lévő a tömszelence-anyát!) lezárása, ekkor azonban sok esetben nem lesz módunk ellenőrizni a kondenzátoroldal nyomását mérőpont hiányában. Szintén előfordulhat, hogy a sarokszelepek minimálisan áteresztenek, tehát biztosabb eredményekhez vezet a rendszer teljes kettéválasztása. Ekkor a csővezetékeket lecsatlakoztatjuk a kültéri egység sarokszelepeinél, és shrader-szelepes lezárással látjuk el. Így az immár két független rendszer külön-külön nyomáspróbázhatóvá válik, miután valamelyik oldal szivárgása kizárható lesz.

Általános érvényű, hogy amennyiben a szivárgás okát megtaláltuk és kijavítottuk, takarítsuk el a meglévő olajszennyeződéseket, így más alkalommal az már nem lehet megtévesztő jel.

Nyomáspróba
Nyomáspróbához megfelelő nyomáscsökkentő reduktort és száraz, oxigénmentes nitrogént használjunk. A nyomáspróba előtt ellenőrizzük a készülék adattábláját, az ott föltüntetett nyomáspróba-értékeket ne haladjuk meg. Gyakran nem föllelhető ilyen jellegű adat, ekkor érdemesebb csak a maximálisan előfordulható üzemi értékekre emelni a próbanyomást, és azzal végezni a tömörségi próbát, szivárgáskeresést. Ahhoz, hogy a nyomáspróbát hitelesnek tekinthessük, 24 h szükséges, de legalábbis célszerű csak a javítást követő napon ellenőrizni, hogy tömör-e a rendszerünk. Mivel az esetlegesen különböző napszakokból adódó hőmérsékletváltozás hatására a nyomás is változik, ezért feltétlenül jegyezzük fel az aktuális hőmérsékletet. Még fontosabb, hogy úgy hagyjuk ott a készüléket, hogy azt más személy véletlenül se kapcsolhassa be, tehát kapcsoljuk le a kültéri egységnél, kapcsolótáblánál stb., és a kapcsolót kábelkötegelővel vagy más egyértelmű módszerrel rögzítsük a kikapcsolt állapotban, majd hagyjunk az okra utaló cédulát! Ha lehetőség van rá, ugyanazt a mérőműszert használjuk, illetve hagyjuk a nyomásmérő műszerünket csatlakoztatva a másnapi ellenőrzésig, így biztosak lehetünk a mérés pontosságában. Ilyenkor minden alkalommal ellenőrizzük szivárgáskereső habbal, hogy biztosan nem szivárog sehol a műszer. Amennyiben a következő napi ellenőrzésnél mégis nyomásesést találunk, az alábbi képlettel könnyedén ellenőrizhetjük, hogy az esés mértéke elfogadható-e: p2= p1 x (t2+273)/(t1+273)

Utántöltés
A rendszer töltése előtt minden készüléknél (még ha ismerős típusról van is szó) ellenőrizzük a gép adattábláját, megbizonyosodva arról, hogy a megfelelő hűtőközeg kerül a rendszerbe. Ne feledjük, a zeotrop, blend típusú hűtőközegeknél, például R407C, R410A stb., nem alkalmazható utántöltés, ha a töltetnek több mint 25-30%-a elszökött. Mivel a blend, azaz keverék típusú hűtőközegek többfajta, különböző forráspontú gázok keverékéből állnak, szivárgáskor először a hamarabb párolgó összetevőt veszítjük el. Ez az arányok, ezáltal a hűtőközeg felborulását okozza. Ugyanígy e tulajdonság miatt fontos, hogy ezeket a blend hűtőközegeket mindig folyadék formájában töltsük be.

A csatlakoztatott szerviztömlőket légtelenítsük a töltés megkezdése előtt. Lehetőség szerint használjunk mérleget, nagyban megkönnyíti és pontosabbá teszi a munkát. Célszerű följegyezni a palack kezdősúlyát, így egyrészt látjuk hogy lesz-e elég anyag benne, másrészt ha valami végett meg kell szakítani a mérlegelést (lemerül az elem stb.), tudni fogjuk, hol tartottunk éppen. A téves mérések elkerülése végett figyeljünk, hogy a palackhoz csatlakoztatott tömlő ne feszüljön, laza vezetésű legyen, csak azután nullázzuk a mérleget. Mindig érdemes kis adaggal kezdeni a pótlást, például a töltet 10-20%-ával. Ha ez a mennyiség nem okoz semmi változást a nyomásokban, úgy valószínűleg más probléma van, például dugulás stb. Amennyiben reagál a kör a betöltött mennyiségre, úgy folytassuk - szintén több fokozatban - a beadagolást. Fontos, hogy a töltések között mindig várjunk legalább egy-két percet, hogy a hatás érvényesülni tudjon! Ezalatt például tudjuk ellenőrizni a kompresszor áramfelvételét is. Normális esetben a kellő töltet eléréséig az adattáblán /kompresszoron feltüntetett értéknek kb. 80%-áig emelkedhet az áramfelvétel; azonban ez csak ellenőrző, visszaigazoló adat, sosem lehet a töltés alapja!

Mindig vegyük figyelembe a terheléseket, környezeti tényezőket! Például ha az elpárologtató túlmelegedett helyiségben van, az mindkét oldalon nyomásemelkedést okoz, ezért a pontos töltet eléréséhez, meghatározásához meg kell várnunk, míg az elérni kívánt helyiséghőmérséklet közelébe érünk. Ez még fokozottabban érvényes folyadékhűtők esetében, ahol is intenzívebb a hőátadás. Hasonlóan, például ha a kondenzátorventilátor nincs ellátva téliesítő szettel, úgy hideg külső hőmérséklet esetén túlkondenzálás, a nyomások esése adódhat, így a kondenzátorfelület részleges lefedésére lehet szükség a korrekt értékek beállításához. Sose kapkodjuk el a töltést, ha tömör a rendszer, úgy az évekig működhet jó vagy épp rossz hatásfokkal - a beállításunktól függően!

Ha végeztünk a töltéssel, célszerű feljegyezni azt az utókor számára jól látható helyen, időtálló filccel, például a töltőcsonk közelében („Újratöltve 2020/2”).

Olajcsere
Sok esetben, főleg nagyobb gépeknél még hermetikus kompresszorok esetében is szükség lehet az olaj cseréjére. Például nem kizárható, hogy némi nedvesség került a rendszerbe átrepedt hőcserélő vagy más egyéb ok miatt. A betöltendő új olaj kiválasztásánál ragaszkodjunk a gyártó által javasolt típusú és minőségű olajhoz, ugyanis még különböző elpárolgási hőmérséklettartományokhoz is különböző viszkozitású olaj kell, hogy párosuljon. Ne feledjük, például a zeotróp hűtőközeghez poliészterolaj szükséges, ásványi olaj nem fog kellő mennyiségben a hűtőközeggel vándorolni, ami beláthatóan komoly problémákhoz vezet. A régi olaj eltávolítása előtt, a hűtőközeg lefejtése után többször ellenőrizzük, hogy biztosan nincs már túlnyomás a rendszerben. Huzamosabb időn keresztül nem üzemelt készülék esetében ugyanis jelentős mennyiségű hűtőközeg lehet jelen az olajban elnyelve, ami kipárologva rövid idő alatt nyomást hoz létre az olajteknőben. A leeresztő csavar kicsavarásakor ez nemcsak meglepetést, de igen hosszas takarítást is okozhat. Szintén figyeljünk a régi olaj tárolásánál, szállításánál, például műanyagflakonba töltve az olaj megnövekvő nyomása szétnyomhatja azt. Amennyiben a kompresszor el van látva karterfűtéssel, hagyjuk azt előzetesen üzemelni, ami egyrészt viszkózusabbá teszi az olajat, másrészt elősegíti az elnyelődött hűtőközeg kipárolgását.

Ha a régi olaj eltávolításához nincs leeresztő csavar, jobb megoldás híján kitekerhetjük a kompresszor elülső oldalán található olajszint-ellenőrző nézőüveget is. Mielőtt azonban ezt megtennénk, feltétlenül szerezzünk be új, hozzávaló teflon tömítőgyűrűt, másképp ez nagy valószínűséggel szivárgás helye lesz. A nézőüveg helyén keresztül kétféleképpen is el tudjuk távolítani az olajat. Az eső szerint egy vékony tömlő egyik végét ferdére vágjuk, ezt a véget betoljuk az olajteknő elérhető legmélyebb pontja felé. A tömlő körül lévő rést arra tekert tiszta ronggyal lehetőség szerint minél jobban kitömítjük, majd enyhe nitrogénnyomást alkalmazunk az olajtérben (például az alacsony nyomású oldalon keresztül), ezáltal az olaj szép lassan, egyenesen egy kannába folyatható. Ennek a módszernek az előnye, hogy folyamatosan száraz nitrogén zárja ki a külső légnedvességet. A következő eljárás pedig azért hasznos, mert így egészen biztos, hogy egyáltalán nem fröcskölődik sehova sem olaj. Ekkor egy leselejtezett szerviztömlő egyik, ferdére vágott végét ugyanúgy a karterbe toljuk, a nézőüveg/tömlő rést szintén gondosan kitömítve. A tömlő másik, megmaradt menetes végét pedig a két szervizcsappal rendelkező palack egyik pontjára csatlakoztatjuk. A palack másik pontjára pedig vákuumszivattyút csatlakoztatunk, az olajat így gyakorlatilag átvákuumoljuk a karterból a palackba. Erre a célra jól használható az üres, eldobható hűtőközeg-palack, amire már csak egy másik szervizcsapot kell forrasztanunk, így nem szennyezzük el a tiszta lefejtő palackunkat sem. Figyelem, ilyen forrasztott palackot sose használjunk túlnyomással, balesetet okozhat!

Az új olaj kezelésénél szintén körültekintően járjunk el, a flakont ne bontsuk fel addig, amíg elő nem készítettünk mindent a betöltéshez! Ez fontos, ugyanis főleg a poliészter olaj kimagasló higroszkopikus jellemzővel bír, rövid idő alatt is nagy mennyiségű nedvességet képes a környezeti levegőből magába szívni, ami a korábban említett savasodási stb. problémához vezet. A betöltés során, pl. ha hely szűkében vagyunk, hasonlóan járhatunk el, mint a régi olaj eltávolításánál (csak itt a hűtőkört vákumoljuk). A kompresszor oldalán található schrader szelephez csatlakoztatjuk a tömlő egyik végét, másik (előzőleg megtisztított) végét pedig az új olajos flakon aljára toljuk, így könnyedén beszívatható a kellő mennyiségű olaj. Itt is igyekezzünk minél inkább kitömíteni a rést a tömlő/flakon nyílásánál a környezeti légnedvesség kizárása miatt. Szintén ezért, ha elértük a kívánt olajmennyiséget, kevés nitrogénnel szüntessük meg a vákuumhatást. Fontos, hogy építsünk be új szárítószűrőt, majd a vákuumolás során pontos vákuummérő műszerrel elllenőrízzük megfelelően nedvességmentes-e e a rendszerünk.

Újfalusi Imre

Vissza a cikkekhez