Érdekességek

A klíma- és hűtőberendezések szereléséhez használatos segédanyagok

Forrás: hklszaklap.hu - lapszám: 2008/január

Vörösrézcsövek

Szigetelt és szigeteletlen, tisztított, hűtőtechnikai lágy, félkemény vörösrézcsövek tekercsben, illetve kemény csövek szálban. A rézcsövek kül-, illetve beltéri egységek kalorikus összekötésére szolgálnak. Hűtőberendezések szereléséhez soha ne alkalmazzunk dugózatlan, nem vegytiszta csöveket, mert ezek használata a rendszer elfertőződéséhez, illetve dugulásokhoz vezethet.

A megfelelő méretű cső levágása után mindig azonnal dugózzuk le a tekercsben megmaradt csövet, ezzel elkerülhetjük a mechanikai szennyeződések és a nedvesség bejutását a maradék csőbe. A rendszerbe beépített csöveket is a lehető legrövidebb ideig hagyjuk nyitva. Ha csak előszerelést végzünk egy telepítési helyen, a készülékek pedig csak később lesznek felszerelve - ilyen helyzet egyre gyakrabban adódik -, javaslom a szívó- és a nyomócső összeforrasztását a beltérben, a folyadékcső leforrasztását a kültérben, és a szívócső kültéri végébe ajánlok beforrasztani egy Schrader- szelepet. A Schrader-szelepen keresztül a megszerelt csőszakaszt nyomassuk meg 30 bar szárított nitrogénnel, és ezt a tényt rögzítsük munkalapon, amit a tulajdonossal, illetve az építésvezetővel írassunk alá. Ez több okból is célszerű. Ha esetleg csak hónapok-évek múlva kerülnek felszerelésre a berendezések, megelőzhetjük a csövek oxidációját, elfertőződését. Másrészt a lakásban folyhatnak egyéb szakipari munkák, mikor is a kollégák esetleg lyukakat fúrhatnak a falba. Ha sikerül eltalálniuk a rézcsöveinket, a benne lévő nagynyomású nitrogén azonnal és intenzíven tudatja a furkálóval, hogy valami történt. Ha a kolléga kicsit is lelkiismeretes, tudatni fogja velünk a történteket, és nem hónapok múlva kell szétvernünk az akkor már kifestett, belakott lakást a javítás elvégzése érdekében.

Csőszigetelés

Kalorikus csöveinket (1. kép) két okból kell szigetelnünk. Részint a hideg csöveken kicsapódna a levegő nedvességtartalma - állandóan csöpögnének -, másrészt felvéve a környezeti levegő hőmérsékletét, jelenős teljesítményveszteség keletkezne, károsan megemelkedne a túlhevítés értéke, amely szélsőséges esetben a kompresszor tönkremeneteléhez vezethet. A szigetelésnek párazárónak kell lennie. Természetesen különböző alkalmazási tartományokra különböző vastagságú csőhéjakat szoktunk ajánlani. Klímatartományban elegendő a 6-9 mm vastag szigetelés, de ultramélyhűtő tartományban 19 mm vastag szigetelőanyagot javasolunk. A szigetelőanyagok kaphatók 2 méteres szálakban, de a klímatar- tományhoz tudunk venni folyóméterben fehér színű, folytonos, UV-álló szigetelőanyagot is.

Kültériegység-tartó szerkezetek

Talajra építhető tartó (2. kép). Akkor van jelentősége, ha télen fűtésre is kívánjuk használni a berendezést. A tartó kiemeli a készüléket a hóhatár fölé, ezért nem áll fenn a veszélye a hó által történő lég- oldali blokkolásnak. Lapos tetőre telepíthető konzol (3. kép), kemény műanyagból készült. Csak nyáron üzemelő berendezésekhez javasoljuk. Hagyományos, oldalfali konzol (4. kép). Hegesztett, szinterezett kivitel, 400, 500, 600 mm-es méretben kapható, max. 150 kg terhelhetőségig. Speciális, ferde tetőre építhető konzol, a dőlésszög állítható, tehát bármilyen ferdeségű tetőhöz tudjuk alkalmazni (5. kép). A konzol felső végén egy kampó lett kialakítva, melyet bele tudunk akasztani a tetőlécbe, és egy furaton keresztül hozzá tudjuk csavarozni. Szin- terezett kivitel, akár 5,2 kW-os kültéri egységet is megtart biztonságosan. Hozzáférhetők cserépszellőző elemek is, ezeken keresztül ki tudunk bukni roncsolás- és beázásmentesen a padlásról a csövekkel és a kábelekkel. Miután a cseréplécbe kapaszkodó kampóra rá lehet építeni a cserepet, ezért nincs szükség költséges és bonyolult tetőszigetelésre.

Rezgéscsillapító gumibakok

Még a legkiválóbb minőségű klíma- és hűtőberendezések működése is jár némi rezgéssel. Azért, hogy még e kevés zajjal se terheljük környezetünket, illetve a megrendelőt, építsünk a tartószerkezet és a kültéri egység (aggregát) közé gumi rezgéscsillapító egységeket. Igazából csak az a rezgéscsillapító ér valamit, amelyik egy gumipogácsa két oldalára vulkanizált fémlapra hegesztett csavarokból áll, mert az átmenőcsavaros megoldásnál a csavar ugyanúgy átvezeti a rezgéseket, mintha nem is lenne alatta gumi. Rezgéscsillapítóval egybeépített, jó minőségű klímaberendezést alkalmazva megrendelőnk biztosan elégedett lesz a berendezés zaj- és rezgésszintjével.

Beltéri egység alá építhető szerelődoboz

Főleg olyan helyeken van létjogosultsága, ahol csak előszerelést végzünk. A doboz használata nélkül, amíg a berendezéseket fel nem szereljük, csúnyán meredeznének a falból a kalorikus és a vízcsövek, no meg a kábelek. Ezzel szemben a dobozban bőven elfér minden a szerelésig, rátesszük a doboztetőt, és mégsem úgy néz ki a lakás, mintha félig lenne készen. Másrészt a dobozban szereléskor bőven van hely, kényelmesen össze tudjuk kötni a csöveket és a kábeleket, nem kell kínlódni a beltéri egység bepattintásával, a készülék nem fog elállni a faltól, ami egyébként nem túl épületes látvány.

Kábelcsatornák, idomok

Ha a csöveket és a kábeleket falon kívül kell vezetnünk, például panellakásban - akkor szoktuk alkalmazni a kábelcsatornákat. A kábelcsatornát egyszerűen felfúrjuk a falra - természetesen némi lejtéssel a beltéri egység felől, hiszen a cseppvíz és a kalorikus csövekben az olaj másképpen nem közlekedik -, betesszük a csöveket és a kábeleket, rápattintjuk a fedelet, és kész. A probléma akkor kezdődik, ha a csatornában iránytörés van, vagy esetleg síkot kell váltani, netán egy csatornában több beltéri egység csöveit kell elvinni. Biztos, hogy a bepattintott csatornafedő nem fog a helyén maradni.

Cseppvíz-vezetékek

Klíma- és hűtőberendezéseink működés közben cseppvizet-kondenzvizet termelnek. Sajnos ez elkerülhetetlen, de ennek fizikai okairól most nem kívánok beszélni. A cseppvizet elvezethetjük a hagyo- mányos, merev PVC csővel, vagy a 8. képen látható flexibilis tömlővel. Egy a lényeg: a vezetéknek 2-3% lejtést kell adni, és kerülni kell a szifonok kialakulásának lehetőségét. Még a legkisebb szifonban is képes úgy megülni a cseppvíz, hogy utána állandóan visszatérő problémát okozzon. Mielőtt megijednénk, a képen látható cső belseje nem bordás, tehát nem tud megülni benne a pangó víz, hogy a későbbiekben beposhadást okozhasson.

Cseppvíz-szivattyú

Nem minden esetben tudjuk megoldani, hogy a cseppvíz-vezeték folyamatosan lejtsen. Van, hogy fel kell mennünk az álmennyezet vagy az ablakáthidaló gerenda fölé. Tekintve, hogy a cseppvíz ismeri a fizikát, és nem hajlandó felfelé menni, ezért kell alkalmaznunk a cseppvíz-szivattyúkat, hogy az a cseppvíznek nyomást adva képes legyen a fizikának fitytyet hányva felfelé is menni. Kétféle szivattyút használhatunk; a kisméretű kábelcsatornába vagy szerelő- dobozba építhető úgynevezett membránszivattyút, vagy a jóval nagyobb méretű perisztaltikus szivattyút. Míg az első szivattyú csak szakaszosan működtethető - ez meg is van oldva egy kis belső szintszabályzó úszókapcsoló segítségével - és kissé zajos is, főleg az első bekapcsoláskor, mikor a szivattyú még szárazon működik, addig a perisztaltikus folyamatosan működhet és szinte zajtalan. Hátránya robusztus méretéből - ezért csak speciális alkalmazhatóságából - adódik.

Téli kültériegység-takaró

Hasznos lehet a csak nyáron üzemelő berendezések környezeti hatásokkal szemben való védelme érdekében. Nagyon fontos azonban, hogy az első indítást megelőzően NE FELEJTSÜK EL LEVENNI A TAKARÓT!!! Ellenkező esetben igen rövid időn belül a berendezésünk tönkremegy, mivel a helyiségből kiszivattyúzott és a kompresszor villamos teljesítményéből származó hőt nem tudja hol leadni. Mintha letakarnánk az autónk hűtőjét.

Levegőterelő spoiler

Hasznos lehet ez a kis kiegészítő például akkor, ha a beltéri egység közvetlenül egy asztal fölé lett elhelyezve, a spoiler ilyenkor nem engedi közvetlenül a nyakunkba zúdulni a beltériből kiáramló hideg levegőt. Kényszerhelyzetben - például ha nem lehet máshová helyezni a beltérit - a spoiler megoldást jelenthet erre a problémára.

4-utú váltószelep

A váltószelep a hűtős-fűtős készülékek, mondhatni, lelke. Ez a szelep határozza meg, hogy a forró gőz a kültéri egység hőcserélőjébe menjen-e (tehát a készülék hűtsön), vagy a beltéri egység hőcserélőjébe áramoljon-e be (tehát a készülék fűtsön). A váltószelep kétféleképpen hibásodat meg. Villamosan - leéghet a behúzótekercs, ez a hiba úgy jelentkezik, hogy a készülék csak hűteni tud, hiába kapcsoljuk át fűtési üzemmódba -, vagy mechanikusan - beszorul a csúszka, amely a hűtőközeget irányítja. Rossz esetben olyan pozícióban szorulhat meg a csúszka, hogy rövidre zárja a kompresszor nyomó- és szívóoldalát. Ekkor a forró nyomott gőz azonnal visszafordul a szívócsőbe, és rövid időn belül leég a kompresszor. Egyszer már olyat is hallottam, hogy valaki eltörte a pilotvezérlőből kijövő kapilláriscsövet.

Adagoló szervek

Hűtő- és klímaberendezéseink elpárologtatójának folyadékellátását megoldhatjuk kapilláris csővel, termosztatikus expanziós szeleppel, illetve elektronikus expanziós szeleppel. A legegyszerűbb és a legolcsóbb a kapilláris cső, de szabályzás tekintetében a legprimitívebb. Ezzel együtt az összes háztartási és jó néhány ipari berendezésben ezt használták, használják adagoló szervként, eltekintve az újabb inverteres klímáktól.

Sokkal korrektebbül, pontosabban és megbízhatóbban szabályoz a termosztatikus expanziós szelep (6. kép), illetve egy továbbfejlesztett változata, a külső nyomáskiegyenlítős termosztatikus expanziós szelep. A mechanikus szelepek csúcsa az úgynevezett MOP szelep, amely alkalmas a kompresszor túlterhelés elleni védelmét is ellátni hűtőközeg-oldalról. Hátrányuk, hogy min. 7-10 °K túlhevítést kell biztosítani használatukkor, a kompresszor folyadékütés elleni védelmének érdekében. Ezért nem lehet teljesen kihasználni az elpárologtatót.

A szabályzás csúcsa ma az elektronikus expanziós szelep (7. kép). Az elektronikus szabályzásnak, a 4-5 db szenzornak és a gyors működésnek köszönhetően a túlhevítés kevesebb, mint 3-4 °K lehet, miáltal az elpárologtatót szinte teljesen ki lehet használni. Szenzorok figyelik a belépő folyadék, a visszaszívott gőz, a belépő és a kilépő levegő, valamint a lamellázat felületi hőmérsékletét, és ezekből az adatokból határozza meg egy elektronika, hogy mennyire nyisson fel az expanziós szelep.

A legkisebb változásra is azonnal reagál a szelep, így teszi lehetővé az elpárologtató maximális kihasználását, illetve a kicsikarható maximális hűtőteljesítményt. Ha ehhez még hozzávesszük azt a tényt, hogy napjainkban egyre jobban elterjednek az inverteresen vagy digitálisan teljesítményszabályzott kompresszorok, melyek a lehető legkisebb felvett teljesítmény mellett leadják a mindig optimális teljesítményt, belátható, hogy miért tudunk elérni COP = 4 és néha ez érték fölötti hatásfokokat, legalábbis a klimatizálás és a hőszivattyúk terén.

Vissza a cikkekhez