Érdekességek

Klímarendszer a budai vár épületegyüttesében

Forrás: hklszaklap.hu - lapszám: 2006/május

A budai vár területén az első klimatizálási rendszert a ´70-es évek közepén, a Nemzeti Galéria rekonstrukciós munkálataival együtt alakították ki. Ekkor mintegy 20 darab klímaberendezést helyeztek el a fontosabb középületekben, a szükséges hidegvíz-szükségletet pedig önálló hűtőgépházból fedezték. A következő lépcsőfokot az Országos Széchenyi Könyvtár felújítása jelentette a ´80-as években, ekkor nagymértékben növelték a klimatizálható helyiségek számát. Az eltelt két-három évtized után az elmúlt években nagyarányú felújítási munkálatok kezdődtek el, amelyek során épületgépészeti felügyeleti és térfigyelő rendszert alakítottak ki.

A budai várban található illusztris közintézmények egységes klimatizálási rendszerének egyik része a Budavári Sikló Clark Ádám téri alsó megállója mellett elhelyezkedő központi hűtőgépház, ahonnan az összes alrendszer hidegvíz-igényét biztosítják. A budai vár területén ezen túlmenően összesen mintegy 40 klímagépház garantálja a megfelelően temperált, friss levegő-utánpótlást. A gépházak olyan kitüntetett jelentőségű épületek klimatizálásának szolgálatában állnak, mint például a Ludwig Múzeum, a Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum, illetve az Országos Széchenyi Könyvtár. Ebben az esetben a klimatizálásra nem pusztán a jó közérzet biztosítása végett van szükség: a kiállító-helyiségekben a műtárgyak kizárólag speciális minőségű levegőben konzerválhatók: az alközpontokban, illetve az innen kiinduló légcsatornákban történik meg tehát a szakemberek által megadott paraméterek szerint a levegő szűrése, temperálása, valamint a kívánt páratartalom beállítása.

Érdekességként megemlíthető, hogy a fellépő fűtési igény ellátására a meleg vizet a Fővárosi Távfűtési Vállalat Rt. szolgáltatja, kevesen tudják, de a budavári terület intézményeinek jelentős részét a FŐTÁV fűti. Az ebből a rendszerből származó meleg víz energiáját az egyes hőközpontokban hőcserélőkön keresztül juttatják a légcsatornákba. A kiállítótermekben 19-20 °C-ot biztosít a rendszer, az irodahelyiségekben értelemszerűen ennél magasabb, 22-23 °C-os hőmérséklet a megszokott. Természetesen ezek az értékek változtathatók. A Dísz tér sarkán álló Várszínház épületében található a diszpécser iroda: itt kerül sor a rendszer számítógépes felügyeletére, illetve a visszajelzések alapján a konkrét adatok beállítására.A páratartalom tekintetében azt kell kiemelni, hogy a kiállítótermekben 45-55%-os értéket szükséges elérni. Régebben vízporlasztásos eljárással, ma már a korszerűbb gőzbefúvásos módszerrel biztosítják a kívánt kondíciókat.

Érdemes röviden áttekinteni a rendszer legfontosabb elemeit, valamint az egyes egységek működési paramétereit. A Clark Ádám téri központi hűtőgépház felett helyezkednek el a hűtőtornyok, szám szerint 4 darab. Ezeket műemlékvédelmi szempontok miatt speciális védőráccsal kellett eltakarni, a szokásos turistaútvonalakról nem is lehet felfedezni őket. A hűtőgépekből 0,2 bar nyomással beérkező víz hőmérséklete normál üzemmód mellett 30 °C, a tornyokból - a kondenzációs tartály érintésével - a kilépő víz a szi- vattyútelephez érkezik, ekkor a hőmérséklete 23-24 °C-ra csökken, s a rendszerbe 2,8 bar nyomással lép be. (A tornyokból közvetlenül kilépő víz hőmérséklete megközelítőleg 20 °C-os.) A régebbi három hűtőtorony teljesítménye1,2-1,2, az újabb berendezésé pedig 1,6 Mcal. A kialakított szabályozás függvényében a hűtőtornyok a hűtővíz hőmérsékleti adatai szerint lépnek üzembe. A klímarendszerek hidegvíz-szükségletét a központi hűtőgépházban lévő három darab vízhűtéses kondenzátorral bíró folyadékhűtő biztosítja. A három hűtőberendezés közül kettő csavarkompresszoros, és R134a jelű, környezetbarát hűtőközeggel üzemelnek, 2, illetve 1,2 Mcal/h teljesítményűek. A harmadik egy turbokompresszoros egység, ez 1 Mcal/h teljesítményre képes. A folyadékhűtők szabályozása a visszatérő víz hőmérsékletének alapján történik.

A vár területén található gépházak, pontosabban az itt funkcionáló klímaszekrények hagyományos módon kerültek kialakításra: a légcsatornában a zsalu, a szűrő és a fagytermosztátok mögött hideg-, illetve melegvíz-hőcserélőket telepítettek, valamint ezután helyezték el a ventilátorokat, nedvesítőket és a szabályozókat. Az érzékelőkön határértékeket lehet megadni a szabályozás során: például olyan utasítást lehet foganatosítani általuk, hogy blokkolják a rendszert 30 °C felett és 16 °C alatt. Ugyanilyen elven működik a páratartalom-vezérlő is: például 30% alatt, illetve 80% felett riaszt, illetve beavatkozik.

A folyadékhűtőkben az igényeknek megfelelően 4-9 K-nel hűtik vissza a vizet, amit szivattyúk szállítanak az egyes klímarendszerek hőcserélőihez. A szabályozás konkrét módja a következőképpen történik. A Várszínházban lévő diszpécserközpontban a kezelők számítógépes úton - ún. párbeszédablakok segítségével - megadhatják a kívánt hőmérsékleti és egyéb rendszerértékeket. Egyúttal itt figyelemmel követhetik az egyes gépek tényleges működési paramétereit, s amennyiben jelentős eltérés mutatkozik a kívánt és a valós adatok között, utasíthatják a gépházat a szabályozás módosítására. A számítógépes programok segítségével arra is mód nyílik, hogy napszakok, illetve konkrét időintervallumok szerint változtassák a rendszer értékeit. A klímarendszer kisegítő elemei, mint például a kifejezetten klimatizálási céllal telepített vízvezetékek, csak részben kerültek felújításra az elmúlt évek munkálatai során. A központi hűtőgépháztól a Sándor palotáig már korszerű műanyag csőrendszert fektettek le, de az egyes állomásokat összekötő vezetékek még a régi acélcsövekből állnak.

A hőcserélők állagának megóvása - a vízkőlerakódás elkerülése - érdekében a klímarendszerek és a vízhűtéses kondenzátorok vízkörei lágyított vízzel vannak feltöltve. Az elfolyt víz pótlása a klímagépházban lévő ioncserélőn (vízlágyítón) keresztül történik. Az ioncserélő regenerálása nátriumkloriddal történik. A klímaberendezés időjárásfüggően üzemel, a téli hónapokban nem működik, általában márciusban indítják újra.

Vissza a cikkekhez